
A kiskörei vízlépcső egyszerre áldás és akadály. Áldás, mert nélküle nem lenne Tisza-tó. Akadály, mert a halaknak, amelyek a folyón fölfelé vándorolnak ívni, útját állja. Erre a problémára válasz a hallépcső.
Mi az a hallépcső?
Lényegében egy kerülőút a halaknak: egymás után következő, kis szintkülönbségű medencék sora, amelyeken a hal fokozatosan „fölsétál” a duzzasztómű fölé. Egy-egy lépcsőfok között akkora a különbség, amit egy hal még könnyen leküzd – így a víz sodrását követve eljut a folyó felsőbb szakaszára.
Miért fontos ez?
Mert a vándorló halfajok szaporodása múlik rajta. Ha nem tudnak fölfelé jutni, a folyószakasz halállománya elszegényedik. A hallépcső tehát nem látványosságnak épült – az viszont, hogy közben látványosság is lett, mindenkinek jó.

A kilátótorony
A hallépcső fölé épített fatorony több szinten járható be. A legfelső szintről ellátni az ártéri erdő fölött, és jól kirajzolódik a csatornák és szigetek szövevénye. Madarászoknak külön öröm: a nádasok fölött kora reggel és késő délután a legmozgalmasabb az élet.
Mikor érdemes menni?
Tavasszal, a halvándorlás idején a legérdekesebb, de nyáron a kajakos-kenus forgalom miatt a legmozgalmasabb. Ősszel a színek, télen a csend miatt éri meg.
Tőlünk néhány perc séta. Aki hozzánk jön ebédelni, annak kár lenne kihagynia – és fordítva is igaz.
A kilátó látogatásának feltételei szezononként változhatnak, ezért indulás előtt érdemes tájékozódni. Ha nálunk ebédel, szóljon — megmondjuk, aznap éppen mi a helyzet odaát.
